Az Alföld ajándéka

Új helyszínek nyomában

Imi barátom egy közös pecára invitált engem egy gyönyörű nyári napon, amit jómagam szíves örömest fogadtam el. Már a horgászni kívánt nap előtt kaptam egy rövid leírást a helyszínről, ami számomra még ismeretlen volt. Termetes sügerekről, és süllőkről ment a história, így még jobban elkezdte izgatni a fantáziámat az új helyszín(ek).

A horgászatot minél hamarabb szerettük volna kezdeni így az ébresztőórát 4:30-ra állítottuk be, hogy még mielőtt felkel a nap, már össze tudjuk pakolni a szükséges holmikat.  Mihelyst felkelt a nap, fel is pattantunk a biciklire és nekivágtunk a közel 10km-es útnak. Eközben volt időm gyönyörködni a csodaszép alföldi tájban, amit szerény véleményem szerint nem adnék oda semmilyen más földrajzi helyért sem!

Hát nem gyömyörű?

Az időjárás kegyes volt hozzánk a kora reggeli hűvös idő kezdett átváltani kellemes napsütésben, egy zavaró tényező volt csak, ami az erős és változó irányú széljárás volt. Így még a biciklizés is kihívás volt, nem hogy abba belegondolni hogyan fogok dobálni az ul felszereléssel?

Időközben megérkeztünk az említett helyre, mely tényleg az sugallja, hogy itt ragadozó tartózkodik!

Két kisebb zsilip engedte át a vizet a Hortobágy-Berettyó folyóba, melynek két kifolyó részén oxigén dús víz áramlott ki, ami csak úgy vonzotta a kisebb táplálékhalakat!

Az egyik kifolyó

Polaroid szemüvegben látszódott ahogy a kisebb ( talán hüvelykujjnyi) sügerek hajtják a küszöket, vörösszárnyúakat. Nekem se kellett több, azonnal elővettem a tűspicces lágy botomat, és a 2000-res orsómat, melyek tökéletes összhangban voltak egymással. Itt szinte kötelező jelleggel felkerült a fluoro carbon előke, ami megkönnyíti a dolgunkat ebben a tiszta vízben.

Kezdésnek két grammos jigfejjel próbálkoztam, mivel valamelyest folyt a víz, így az egy grammos jiget nem tudtam volna rendesen beültetni.  Csalinak kisebb twistert raktam fel, ami már korábban sokszor bizonyított. Legelsőnek vertikális módszerrel emelgetve próbáltam becsapni a közvetlen a kifolyóban, lábam alatt tartózkodó sügereket. Szinte mindegy volt, hogy mekkorákat emelek a bottal, mert láttam sügért mozogni vízközt, és teljesen a fenék alján is. Nem kellett sokat várnom az első jelentkezőre, mivel a tízedik dobásra már sikerült becsapnom egy szebb példányt, aki fenékről jött.

Megvan az első!

Úgy látszik sikerült még időben kiérni és elcsípni a reggeli táplálkozásukat. Ugyanerről a helyről fogtam még egyet, majd áttértem a rendesen vontatott pergetésre. Különös módon, de így hosszú ideig még kapást se sikerült kicsikarnom, mire rájöttem, hogy rá vannak állva egy bizonyos tereptárgya a vízben. Hihetetlenül agresszívan vetették magukat neki a kívánatos csalinak, volt, hogy a saját szememmel láttam, hogy pont küzdött már a horgon az egyik csíkos vitéz mikor már „bajtársai” ott úsztak mellette. Micsoda harc mehetett a táplálékhal megszerzéséért? Bár azt nem mondhatom, hogy táplálékban hiányukat lelnék.

Szeretik az ilyen helyet!

Meglett az eredmény!

Hagytuk pihenni ezt a kifolyó részt, mert már igencsak szétdobáltuk a pályát, így átsétáltunk a másik kifolyóhoz, ahol a víz még jobban folyt, és mintha tisztább is lett volna. Egyből kiszúrtam egy betonplaccot a mélyebb részen, amiben biztos voltam, hogy tartja a sügeret. Körülbelül a harmadikat dobhattam, mikor azt éreztem, hogy a sügér elkezdi sorozni a piciny plasztikot, szinte biztos voltam benne hogy sügérrel van dolgom. Körülbelül bevágnom se kellett, mert megakasztotta saját magát a sorozás közben. Rövid ideig ellenállást tanúsított a horog végén, amin kicsit csodálkoztam is a termeténél fogva.

Gyorsan visszaengedtem őkelmét, és dobtam is a következőt. Twisteremet apró pöccintésekkel próbáltam vezetni, hogy így jobban felkeltsem érdeklődésüket. Következő halért se kellet sokat dobálnom, mivel rövid idő alatt az eddigieknél szokatlanabb koppintást éreztem a botom végén, mondtam is Iminek, hogy gyanús, ez nem sügér lesz! Mire ezt kimondtam, a titokzatos ragadozó irtózatos erővel kezdett a mélyebb vizekbe törni. Rendkívül élvezetes volt fárasztani a tűspicces lágy bottal. Kristálytiszta vízben szinte ékszerként kezdett el ragyogni  az ezüstös színű test, ami azt jelenti, hogy egy szebb balinnal van dolgunk.. Micsoda meglepetés! Sose fogtam még sügerezés közben, fenékről balint. ?

Nagy volt a meglepetés!

Mivel kis vízterületről van szó, és a fenekeszeg hatalmas ramazurit csapott, így visszatértünk az előző „pihentetett” helyre. Félretéve a gumicsalikat, most kisebb, egyes körforgóval próbáltam szerencsét, hátha sikerül ezzel is fognom egy szépséget. Azt azért elmondanám, hogy a körforgóval való horgászat nem az én világom, de hát valahogy a halak kedvében kell járni, ha más csali már kevésbé működik. Van, hogy azt mondjuk: ez az én kedvenc csalim! Ez eddig szép és jó, csak nem biztos, hogy a halaké is! ?

Körforgómat próbáltam fenék közelében húzni, az aljnövényzet felett, hátha sikerül kicsalogatni egy-egy sügért a búvóhelyükről. Korábbihoz hasonló sorozó kapást kezdtem el érezni vontatás közben, és mikor bevágtam egy hatalmas zöldrengeteget láttam csak a csalim végén, biztos voltam benne, hogy leakadt a halam, és csak aljnövényzetet sikerült fognom. Mikor már kiemeltem a partra a szereléket, akkor pillantottam meg, hogy a zöld rengetegben ott lapul egy pici sügér. Szinte hihetetlen! 

Sose fogtam még ilyen kicsit!

Közben Imi is szépen fogdosta a sügiket!

Kezdett viharossá válni az idő, ezért úgy döntöttünk, hogy szedjük a motyónkat és szép lassan elkezdünk haza biciklizni. Úton hazafele megálltunk egy csatorna mellett, amiről Imi azt mesélte, hogy szép számmal tart ragadozókat. Na mondom.. egye fene nézzük meg ezt a helyet!

Egy átlagos csatornának tűnt a hely, mely tele volt nádassal, és kisebb zsilippel. Az alja elég iszapos volt, a vízmélység talán elérte a 1-1,5 métert. Itt is kezdésnek kisebb twisterrel kezdtem, mivel sürgetett az idő így csak 1-2 ígéretes helyen álltunk meg dobálni párat, pedig ha hosszabb távra jöttünk volna, akkor érdemes az egész szakaszt végigdobálni! Néhány perc után megtörte valami a csendet, mivel a finomra állított fékemet valami meghúzta. Fogalmam se volt mivel van dolgom, már csak a partra vontatás után vettem észre, hogy egy igen nagy törpeharcsával van dolgom! :D Nem tudtam hirtelen, hogy örüljek ennek vagy sem.

Lassan kezdett lemenni a nap, és a viharfellegek is már gyülekeztek felettünk, így tényleg csak az utolsókat dobtam, mikor valami teljesen mederből iszonyat erővel nekirontott a csalimnak. Ebben biztos voltam, hogy nem törpeharcsa lesz! Sajnos rövid fárasztás után kiakadt a horog a szájából. Gumi csalin látszódó fognyomok alapján süllőre tippelnék. Sajnáltam, hogy a sunyi törpét sikerült megfogni, de a süllőt pedig nem.

Ezután most már tényleg szedtük a sátorfánkat, és elkezdtünk gyorsan tekerni hazafele versenyt futva a  mögöttünk gyülekező fellegekkel.

Összegzésnek elmondanám, hogy igen jó, élmény dús napot hagytunk magunk mögött, ahol megismertem több nagyon jó helyet is, ahová biztos hogy visszatérek a közeljövőben!