Edzésnapi csukák

Hosszú ideje már nem írtam semmit a blogra, de most hoztam nektek egy csukás beszámolót. Az edzés helyszíne a Tápiószentmártoni Tőzeges-tó volt, ahol korábbi versenyek alkalmával már jártunk.
Reggel időben indultunk el a meghorgászandó helyre Faterommal és élettársával Szilvivel, akit szintúgy megfertőzött a pergetés, mint bármelyik sporttársunkat. A fejemben kavarogtak a gondolatok, hogyan és mivel kéne becsapni az aznapi célhalunkat, a csukát…
Nagy titkot nem árulok el, ha azt mondom, főként a plasztik csalikat részesítem előnyben, mivel személy szerint azzal szeretem legjobban becsapni a ragadozókat. Persze szóba jöhetnek még a kanalak és körforgók, amiket nem preferálok annyira több okból is.. de van az a szituáció, mikor csak ezeket érdemes dobni.

Tudomásom szerint a tóban lévő csukaállomány átlagmérete 40-45 cm, így elegendőnek tartottam a 40-es fluo előke használatát. Ráadásul kiderült, hogy a halak igencsak óvatosan ettek, szinte az összes kifogott példány szájszéles volt.

 

A felszerelések

 

 

 

 

 

A horgászatra szánt időt próbáltuk teljes mértékben kitölteni és körbejárni az egész tavat. Közvetlen a tó bejáratánál kezdtünk. Felszerelésem 1,9-es botból, 2000-es orsóból, és 08-as fonottból állt. Márkákat nem szeretnék megnevezni, mivel mindenkinek megvan a maga tapasztalata a piacon kapható termékekről, nem akarok állást foglalni az általam kedvelt cuccokról. 
Vezetési technikám roppant egyszerű volt… 3 grammos jig, rajta egy frappáns plasztikkal. A bedobást követően hagytam, hogy beüljön a csali, s ezután próbáltam viszonylag agresszív, apró pöcögtetésekkel felingerelni a csukákat. A harmadik dobást követően sikerrel is jártam.

Egy szebbecske csuka.

Egy-egy adott területre nem szántam sokat, maximum 10-25 dobást, mivel rövid idő alatt kellett viszonylag nagy területet meghorgászni. Sorban, egymás mellett dobáltunk, mindenki más-más csalival és technikával. Éppen a műcsalimat vontattam, amikor is láttam, hogy Szilvi botja igencsak hajlott, valami hal szépen dolgoztatta éppen.. Rohantam hozzá egy szákkal, és rövid fárasztás után partra is emeltünk egy szebbecske csukát. Mondanom se kell, nagy volt az öröm!

Szilvi csukája

Mindeközben Fater is próbálta becsapni a csukákat, csak ahogy láttam más vezetési technikával. Egy idő után Ő is eredménnyel járt.

Meglett ez is!

Ezután történt egy kis baleset velem, ami körülbelül egy óra pihire kényszerített. Ezen időszak alatt asszisztáltam a halfogásban, mint szákoló. A  fogásról készül kép:

Nem szeretném szaporítani tovább a szót, csak egy rövid beszámolót akartam írni az edzésnapról. Összegzésképp elmondanám azt, amit korábban is írtam, hogy igencsak szájszélesen ettek a halak, csalik tekintetében nálam a plasztikok váltak be, de sikerült (pl: Szilvinek) körforgóval is halat fogni. Hosszabbtávú konzekvenciát majd a verseny után tudok leírni. Addig is görbüljön mindenkinek!

Versenyzés öröme 3.

Hosszú idő telt már el azóta, hogy írtam volna beszámolót a blogomra, ennek megvan a bizonyos oka.. Viszont most szeretném leírni nektek a legutóbbi versenyen szerzett élményeimet, és tapasztalataimat.

Emlékszem mennyire szenvedtünk március derekán, hogy minden szeretett halunkra tilalom van ( csuka, süllő, balin) Személy szerint ezen időszakban rendet szoktam rakni holmiaim között, és unaloműzésképp kötözgettem rengeteg előkét készülve a csukatilalom végére.  Mindeközben édesapám és én beszélgettünk barátainkkal, hogy részt kéne venni,  egy Kalacsi János féle jóhangulatú pergetőversenyen.  Választásunk a soron következő, csukatilalom utánra eső Majosházán megrendezendő versenyre esett. Sajnos edzésnapot nem tudtunk tartani különböző dolgok miatt (főként ugye a munka..)
 Mivel elég távol található a hely, így korán indultunk neki a hosszú útnak. Interneten tudtunk utánanézni különböző információknak a tóval kapcsolatban, melyet alaposan kiveséztünk az út folyamán.
A csipet-csapat:

Megérkeztünk az említett helyre, azonnal szemet szúrt az, hogy mennyire tiszta a víz, tudtam nem lesz egy egyszerű a mai peca. Gyors regisztráció után elfogyasztottuk a verseny előtti löketet adó pálinkát, ezután kezdetét is vette a horgászverseny, Majosházán.
Érdekessége volt a versenynek, hogy az első órában csak a verseny által támogatott csalikkal lehetett horgászni, ami nem adott halat nekem.  Őszintén bevallom ul pecásként nem voltam hozzászokva a nagyobb méretű csalikhoz, így alig vártam már, hogy leteljen az a bizonyos egy órahossza és az én általam jónak vélt gumicsalikkal folytathassam a dobálást. Mindeközben rettentően lehetett érezni a nap sugarát így azt láttam jónak, ha fényviszonyok miheztartása végett egy sárgás színű gumit raktam fel a cheburaskám végére.
Rövid dobálás után meg is lett az eredménye.:

Verseny első két órájában aki több halat tudott fogni azt úgy érzem, hogy esélyes lehetett a dobogó elérésére, mivel ez az az időszak amikor még „érintetlen” a tó és könnyebben kilehetett fogni a csukákat.
A verseny kezdett a vége fele közeledni, de úgy láttam a körülöttem lévő horgásztársak se tudtak sok halat kicsalogatni a holtidőszakban.

Barátaim közben szépen fogták csukákat, de sajnos mivel egy versenyről van szó így szétszéledtünk, nem tudtam róla képeket készíteni.
Lefújták a versenyt, a finom ebéd után következhetett az eredményhirdetés. Az egy darab csukám az erős középmezőnyre volt elég, ebből is látszik mennyit számított itt minden egyes kifogott hal.
Beszámolóm zárásaként szeretnék gratulálni Pocsainé Andinak, mivel a női horgászok között sikerült első helyezést elérnie, továbbá szeretném megköszönni Kalacsi Jánosnak a nagyszerű szervezést!