Kis folyó nagy
varázsa
Általam
nagyon kedvelt csatornának a kifolyó részét lestük meg Szerda délután Attila,
és Misi barátommal. Hozzátartozik az
egészhez, hogy már a napokba jártunk ezen a helyen, és hát nagyon
megszerettük…Rengeteg apró csukát, és süllőt fogtunk . Meg is beszéltük, hogy ide minél hamarabb
újra ki kell jönnünk, és így is lett!
Nem is
húztuk nagyon az időt, összeraktuk a felszerelést, és kezdődhetett a halak
becserkészése!
Megérkeztünk az áhitott helyre :)
Attila
kezdésnek gumikkal kezdett, öt és hét centis nagyságúakkal, én se tettem
másként, csak annyit változtattam a dolgon, hogy én a kisebb 3,5 max 5cm-es hal
utánzatokat részesítettem előnyben. Nem kellett sokat várni az első halra,
Attila első dobásra fogott egy apró csukát. Jómagam húztam-vontam az apróbb
gumihalakat, és kb. az ötödik dobásra sikerült fognom egy apróságot.
Attila engedi vissza az első csukáját
Falánk volt az első csukám :)
Rövid időn belül
rengeteg apró csukát fogtunk, amelyek kifogása nagyon jó szórakozás volt, és
legalább az újdonsült csalijainkat is ki tudtuk próbálni. Természetesen ezeket
az apróbb csukákat elég kényes dolog megfogni, óvatosan , és kíméletesen kell
bánni velük, de persze van, hogy őkelmük ezt máshogy gondolja, és a partra
vontatás után még mindig képesek egy-kettő akrobatikus mozgásra, amivel
időközönként magukat is megsértik.
Nem is erőltettük tovább a dolgot, nehogy kárt
tegyünk ezekbe az apró ragadozókba, így tehát beljebb merészkedtünk az
ösvénybe, amely után a Berettyó folyó partjánál kötöttünk ki. Itt az a látvány
tárult elénk, ami minden horgász számára a leggyönyörűbb! Kis folyó telis tele
élettel!
Szeretett kis folyónk :)
Nem
volt itt más a feladat, mint hogy fenéken billegtetve a különböző csalikkal becsapni
néhány ragadozót, ami szerencsénkre sikerült is! Attila párhuzamosan dobálva a
parttal horogvégre csalt egy apró csukát, és kettő szebb süllőt.
apró fogas :)
Én
félretéve a gumikat most wobblerekre hagyatkoztam, a kisebb testű Hornetet, és
a snecire emlékeztető Kenartot vetettem górcső alá, de persze nem maradhatott
ki a sorból a Rapala JSR sem! Sikerült
fognom néhány szebb süllőt, amit vegyesen fogtam hol a partszélen, hol bentebb
a törésen.
Szerették a Hornetet! :)
Vissza az éltető elemébe :)
Már el is iszkolt
Mivel a folyó rengeteg hordalékot szállított
éppen a víz tetején így a balinok meghorgászása szinte esélytelen volt, de nem is láttunk egy darab rablást
sem. Lassan 6 órát mutatott az óra,
mikor kapocsra került a Rapala JSR wobbler ezt is, mint a többi fa halacskát a
mélyebb vízrétegen kezdtem el húzni, mikor is egy nagy koppintást kezdtem el
érezni a boton, elsőnek azt hittem rá, hogy egy süllő, de mikor elkezdett
megindulni ,mint egy torpedó, akkor hamar rá kellet hogy jöjjek hogy ez egy
balin lesz, és ráadásul nem is az aprajából.
Ul cuccal hatalmas élmény volt fárasztani ezt a remek sporthalat.
Felmerülhet másokban a kérdés: Hogy-hogy mélyebb vizeken tartózkodik a balin?
Erre én magam két választ tudhatnék adni. Az egyik ok az, hogy mivel a folyó
rengeteg hordalékot szállított a vízen, és így elég zavarossá vált, inkább a
mélyebb vizekre „eveztek,, a balinok, ahol valamelyest tisztább a víz. A másik
ok pedig az, hogy előfordul, hogy a nagyobb példányok eltérve a kisebb
fajtársaiktól inkább magányosan keres táplálékot, és mélyebben teszi azt.
A fárasztás pillanatai:
Itt már a kezembe tartom ezt a gyönyörű halat :
Időközben meggyötörtek minket a szúnyogok, de
azt hiszem megérte!
Ezután még átmentünk egy másik helyre, de nem sikerült kicsikarnunk egy kapást
sem, de egyikőnk se bánkódott mivel egy jó délutáni pecában volt részünk!
Köszönet a fotókért Nyikos Mihálynak!
További képek a pecáról:
