Folyóvizi peca

Kis folyó nagy varázsa

Általam nagyon kedvelt csatornának a kifolyó részét lestük meg Szerda délután Attila, és Misi barátommal.  Hozzátartozik az egészhez, hogy már a napokba jártunk ezen a helyen, és hát nagyon megszerettük…Rengeteg apró csukát, és süllőt fogtunk .  Meg is beszéltük, hogy ide minél hamarabb újra ki kell jönnünk, és így is lett! 

Nem is húztuk nagyon az időt, összeraktuk a felszerelést, és kezdődhetett a halak becserkészése!

Megérkeztünk az áhitott helyre :)

Attila kezdésnek gumikkal kezdett, öt és hét centis nagyságúakkal, én se tettem másként, csak annyit változtattam a dolgon, hogy én a kisebb 3,5 max 5cm-es hal utánzatokat részesítettem előnyben. Nem kellett sokat várni az első halra, Attila első dobásra fogott egy apró csukát. Jómagam húztam-vontam az apróbb gumihalakat, és kb. az ötödik dobásra sikerült fognom egy apróságot. 

Attila engedi vissza az első csukáját

Falánk volt az első csukám :)

Rövid időn belül rengeteg apró csukát fogtunk, amelyek kifogása nagyon jó szórakozás volt, és legalább az újdonsült csalijainkat is ki tudtuk próbálni. Természetesen ezeket az apróbb csukákat elég kényes dolog megfogni, óvatosan , és kíméletesen kell bánni velük, de persze van, hogy őkelmük ezt máshogy gondolja, és a partra vontatás után még mindig képesek egy-kettő akrobatikus mozgásra, amivel időközönként magukat is megsértik.

 Nem is erőltettük tovább a dolgot, nehogy kárt tegyünk ezekbe az apró ragadozókba, így tehát beljebb merészkedtünk az ösvénybe, amely után a Berettyó folyó partjánál kötöttünk ki. Itt az a látvány tárult elénk, ami minden horgász számára a leggyönyörűbb! Kis folyó telis tele élettel! 

Szeretett kis folyónk :)

Nem volt itt más a feladat, mint hogy fenéken billegtetve a különböző csalikkal becsapni néhány ragadozót, ami szerencsénkre sikerült is! Attila párhuzamosan dobálva a parttal horogvégre csalt egy apró csukát, és kettő szebb süllőt. 

apró fogas :)

Én félretéve a gumikat most wobblerekre hagyatkoztam, a kisebb testű Hornetet, és a snecire emlékeztető Kenartot vetettem górcső alá, de persze nem maradhatott ki a sorból a Rapala JSR sem! Sikerült fognom néhány szebb süllőt, amit vegyesen fogtam hol a partszélen, hol bentebb a törésen.

 Szerették a Hornetet! :)

 Vissza az éltető elemébe :)

Már el is iszkolt

Mivel a folyó rengeteg hordalékot szállított éppen a víz tetején így a balinok meghorgászása szinte esélytelen  volt, de nem is láttunk egy darab rablást sem.  Lassan 6 órát mutatott az óra, mikor kapocsra került a Rapala JSR wobbler ezt is, mint a többi fa halacskát a mélyebb vízrétegen kezdtem el húzni, mikor is egy nagy koppintást kezdtem el érezni a boton, elsőnek azt hittem rá, hogy egy süllő, de mikor elkezdett megindulni ,mint egy torpedó, akkor hamar rá kellet hogy jöjjek hogy ez egy balin lesz, és ráadásul nem is az aprajából.  Ul cuccal hatalmas élmény volt fárasztani ezt a remek sporthalat. Felmerülhet másokban a kérdés: Hogy-hogy mélyebb vizeken tartózkodik a balin? Erre én magam két választ tudhatnék adni. Az egyik ok az, hogy mivel a folyó rengeteg hordalékot szállított a vízen, és így elég zavarossá vált, inkább a mélyebb vizekre „eveztek,, a balinok, ahol valamelyest tisztább a víz. A másik ok pedig az, hogy előfordul, hogy a nagyobb példányok eltérve a kisebb fajtársaiktól inkább magányosan keres táplálékot, és mélyebben teszi azt.

A fárasztás pillanatai:

Itt már a kezembe tartom ezt a gyönyörű halat :

Időközben meggyötörtek minket a szúnyogok, de azt hiszem megérte!

Ezután még átmentünk egy másik helyre, de nem sikerült kicsikarnunk egy kapást sem, de egyikőnk se bánkódott mivel egy jó délutáni pecában volt részünk! 

Köszönet a fotókért Nyikos Mihálynak!

További képek a pecáról: