Mindenütt jó, de legjobb csatornán!

A csatornák vad urai

Címből is sejtetik, hogy ismételten egy igazi semmihez se fogható csatorna pergetésről lesz szó, melyre újév előtti napokban kerítettünk sort Attila barátommal, és Faterjával.Mi is lehet ez a ’’vad úr,,?

Talán egy hal? Vagy egy mások által kitalált mende -monda, mint a Loch Nessi -szörny? Mielőtt mindenki kétségbe esne elárulom, hogy a csuka horgászatáról lesz szó.

Mikor megérkeztünk a kiszemelt helyre, már szinte a karjait nyújtogatta a Nap, és lágyan simogatta borostás arcomat. Tipikus jó horgász-idő volt, ezért örömtelien kezdtük el dobálni a „gumiretteneteket”. Ahogy eddig is lenni szokott, így most is mindenki más-más plasztikokkal kezdte vallatni a medret.

Az első tigris!

Múltak a percek, de viszont a csukák eddig nem nagyon akartak mutatkozni. Elkezdtem tanakodni, hogy itt valami bibi van, mert a napokba már jártam ezen a helyen Faterommal, és  hogy is mondjam.. Öröm pecában volt részünk! Rengeteg csukát fogtunk rövid időn belül. Tudtam, hogy a csukák itt vannak, de valamiért nem voltak hajlandóak a lassan orsóból vezetett gumikat megtámadni. Új ötlettől vezérelve pöccintettem csalimat a mélybe, de változtatva az eddigi vezetési technikámon, most mindig botból emelve ütöttem fel a csalit az aljzatról, kicsit változtatva az eddigi lassú tempón. Lás csodát azonnal koppintást észleltem a visszahulló ágában lévő gumihalon. Igaz nem volt egy matuzsálem, de az ilyen csatornába ul cuccal jómagamnak egy ilyen csuka kifogása is nagy élményt jelent mind a mai napig!

Mohón ettek!

Kérdeztem magamba, ez most a véletlen műve, vagy ma tényleg ez lenne a nyerő?  Legegyszerűbben választ kapni erre úgy tudok, ha újra próbálkozom! A helyzet ugyanaz mint, az előző bevontatáskor, bedobom a csalit, megvárom hogy beüljön, és onnét orsóval korrigálva, botból beleemelve folytatom a vezetést. Már a csali jóval a medren túl járt, mikor egy elnehezedő kapást éreztem. Nocsak, egy újabb csuka! Rövid fárasztást követően a partra emeltem őkelmét, 1-2 fotó, és mehet is vissza lubickolni a csatornába.

Már mehet is vissza!

Még mindig hitegettem magam: -Nana, ez még csak a második, ez is lehet a véletlen műve!- (Bár hozzáteszem, hogy a két csuka fogása kb. két perc történése alatt ment végbe. )

 

A kicsik is garatra nyelték!

Mikor viszont 5 perc alatt már a negyedik krokodilpofájút csaptam be, kezdtek a kételyek eltűnni… Miközben jómagam örömmámorban jártam, Attila barátom is megfogta a maga csukáját, ami bizonyítja, hogy nem kell lebecsülni a csatornák varázsát.

Attila barátom is szépen fogta!

Kezdett úgy tűnni, hogy a szerencse ma ránk mosolygott, de sajnos hamar lehűtötte a kedélyemet egy ravasz csatorna lakó, aki a tálcán kínált 2”-es gumimat magával ragadta, és vadul elkezdett megindulni.. Mondanom se kell, nem voltam a helyzet magaslatán főleg, hogy nem tudtam megálljt parancsolni a gladiátornak mondható harcosnak. Rövid küzdelem után kipattant a szájából a jig, így nem sikerült bearanyozni a napom egy szép fogással.

 

Remélem pár év múlva ismét találkozunk!

Kissé búsan folytattam tovább a dobálást, de hamar vigaszt találtam, mert ismét egy határozott koppintást éreztem az ul pálcámon. Igaz nem az a méret, ami imént elment, de azért  ezzel az aprósággal is jót lehet szórakozni.

Csalik méretén emelten egy kicsit, és a hátralevő időt a nagyobb (6 cm) plasztikok dobálására fordítottam. Persze a vezetési módszer maradt az eddigi, ami továbbra is eredményesnek tűnt, mert az apró csuka fittyet hányva rohant neki csalimnak.

További becsapott csukáimnak se jelentett gondot a nagyobb méret!

Nap simogatása kezdett alább hagyni, így mi is befejeztük a horgászatot, ami elég jól sikerült leszámítva az elment gladiátoromat… De nem búslakodok, nem letudott még ez a párbaj!