Ősz végi pergetés

Ősz végi ramazuri

Bizony-bizony ősz végét mutat a naptár, még a pihe-puha ágyamba elmélkedve is kiráz a hideg a puszta gondolattól, hogy milyen idő fog odakint fogadni a mai horgászatom során.
Felöltöztem, kiléptem az ajtón, szippantottam egy nagyot a csípős hideg szélből, és elkapott a bizonyos megérzés, sugallat, hogy ma halat fogok fogni! Ezért az előző sorokba említett zord hideg gondolata hamar kitörlődött a memóriámból, és helyére a pergetés gondolatai kerültek. Miközben agyalgattam, ide ért Attila barátom kocsijával, és neki indultunk a „nagy” útnak. Utunk hova máshova vezethetett volna, mint a Berettyóhoz. Tervünk az volt, hogy a nagy fagy beállta előtt a Berettyó kifolyó részen (ami ilyenkor már gyakran be szokott fagyni) pergessünk egyet. Előnyünkre vált a nagy hideg, mivel a nagyon izgága vadkacsa családon kívül senkit se találtunk a parton.
Beosztottuk egymás közt a csalikat, Ati Spinmadekkel kezdett, jómagam pedig mi mással, mint gumikkal. Elsőnek közvetlen a lábunk előtt a zsilipnél vertikálisan táncoltattuk az ivadékimitátorokat. Kicsit átfújt minket a szél, kezdtünk kellőképp átfagyni, mikor a nagy csend után Atilla felszerelésén egy titokzatos alak kezdte el rázni a fejét vadul. Rövid fárasztás után pillantottuk meg a gyönyörű csíkos hátú vitézt, amely a maga eleganciájával egyből „felmelegítette” a napunkat.

Ati csíkos vendége!

 Kicsit pihentetve a helyet mondtam a “sügér mágnes” barátomnak, hogy – Pakoljunk, lessük meg a titokzatos kanyart a csatornánál- Neki se kellet több, összepakolta a felszerelést, és lekocsikáztunk az ígéretes helyre. Kicsit már remegő kellőképp hideg kézzel vettem elő a motyót, mikor észrevettem, hogy egy sporttárs elakadt a szomszédos csatorna partján lévő sárban. Kicsit mosolyogva néztem, hogy egyáltalán hogyan vetemedhetett ilyen gépjárművel erre, az útnak nem nevezhető helyre. Nincs mese, gumicsizma elő, és Attilával szuperhősként rohantunk a segítségért ordító ember után. Maradék erőnket is összeszedve kezdtük el tolni a kocsit, miközben megkaptuk a kellő sárpakolást minden testrészünkre, de megérte! Kikerült a csepp járgány a sár fogságából!
Nagy örömmel töltött el bennünket, hogy segíteni tudtunk egy bajban lévő embere. Ez erőt adott nekünk a további horgászathoz. Repültek a gumik, csillogtak a kanalak, de a hősiességért járó jutalomhalak elmaradtak…  Már a sokadikat dobhattam mikor táncoltatni kezdtem a twiszterem közvetlen a part szélén, (ami korábban szépen adta a süllőket) mikor egy nagyon apró koppintást éreztem. Igaz, hogy a halak kicsit belassultak, ámde az én reflexem még nem, ezért időben be tudtam vágni, viszont a szokásos fejrázások elmaradtak, így kíváncsian vártam milyen halat sikerült becsapnom. – Nini egy ponty!- kiáltok fel. Mondanom se kell nagy volt az öröm. Teszem fel magamban a kérdést: Ez volt a hősiességért járó jutalom hal?:)

Váratlan vendég!

 Lassan kezdett sötétedni így még visszamentünk a pihentetett helyre, a kifolyóhoz. Jómagam most az eddigieknél eltérően a multis felszerelésemmel kezdtem el vallatni a zsilip környékét. Bíztam benne, hogy még az itt tartózkodó ivadékokat csipegetik a csukák. Első körben egy Ottó bácsi féle 11 grammos támolygót raktam fel a kapocs végére. A multis készséget még csak tanulom, de hamar elsajátítottam a dobási technikát,megúsztam néhány macska nélkül Szépen emelgettem a kanalat, mikor a visszahulló vasra odapörkölt egy szebb csuka, akinek nem esett nehezére ezt a nagyobb felületű kanalat szinte torokra venni.

A kis mohó!

 Ezután visszaváltottam az általam nagyon szeretett ul módszerhez, és kisebb twisterrel folytattam a horgászatot. Eközben Ati ismételten fogott egy igazán szép sügért.

Atinak ment a sügér!

 Kezdtünk éhesek is lenni, fáztunk is, így úgy voltunk vele: -Na fogjunk még egy halat utána irány haza!-
Szerintem a közelünkbe tartózkodó csukák ezt biztos meghallották, és úgy voltak vele, hogy – végre megszabadulunk a varázslóktól, akik egy darab vassal, és gumival becsaptak minket- Ezért egyik csukaifjonc mérgesen nekiugrott a vízben billegtetett apró Relax twiszteremre, így ezzel a krokodilpofájúval zártuk a napot.

Ismét jót horgásztunk!

 Mit is mondhatnék.. Jót horgásztunk ma!