Kipóbáltuk: Versenyzés

Versenyzés Öröme

Néhány év pergetés után eljön az időszak, mikor a magával soha meg nem elégedő horgász ki akarja próbálni magát egy másik horgászhelyen, másik eddigi ismeretlen körülmények között. 

Számunkra ez az időszak most jött el, mikor is vettük a bátorságot és neveztünk, Faterommal a 2014. évi  Országos Rapala Pergető Bajnokság első fordulójára, melyet Tőserdőn, a Holt-Tiszán rendeztek meg. Azon szándék vezérelt minket a versenyzés felé, hogy tapasztalatot szerezzünk, és megismerjük ezt a csodálatos általunk még nem nagyon érzett „versenyszellemet”

Eljött a várva várt nap, mikor a reggeli órákban került sor a találkozásra Pocsai Krisztiánnal, és Pocsai Lacival, akik már rutinos versenyhorgászokként szintúgy neveztek erre a versenyre. Összegyűlt a csipet-csapat így most már neki is vághattunk a bő egy-másfél órás útnak. Utazás közben természetesen ment a diskurálás, ment a poénkodás.. :D

Jó társaságban gyorsan telik az idő, így igen gyorsan a kiszemelt helyre érkeztünk. A horgászhely adottsága azonnal magával ragadott, én, mint főleg csatornapecás csak ámultam a gyönyörű táj látván, és a maga vad arculatát mutató vízen. Nem is nagyon tétováztunk, így hamar csónakba is ültünk, mert szerettünk volna minél többet megtudni a versenypályáról. Ami legelőször megragadta a figyelmemet az a rengeteg akadó, és bedőlő fák voltak, melyek szerintem minden ragadozó halra horgászó számára impozánsan hatnak. Meg eleve hogy is tartja a mondás…? „Ahol az akadó, ott a hal!” :)

Sikló járta víz :)

Először mindketten gumikkal kezdtünk el dobálni , és kissé óvatosan még csak tapogatva próbáltuk meg közelíteni az akadók környékét. Mondhatni minden egyes négyzetméteren ígéretes helyek voltak, így elég nehéz volt megtalálni a „tuti” helyet. Körülbelül, reggel tízet mutathatott az óra, mikor az egyik tökleveles helyhez értünk. Szinte érezni lehetett a levegőben, hogy itt halnak kell lennie! Nem is kellet sokat várni az első kapásra, mert az első dobások egyikére Faterom botja bizony szépen el kezdett rugózni. Rövid ideig rázta magát menekülvén a titokzatos ragadozó, de sajnos leakadt…

Bevetésre váró plasztikok

Nem bánkódtunk, mert ezt is el tudtuk úgy könyvelni, hogy találtunk egy jó helyet, ahol már sikerült rövid idő alatt kicsikarni egy rávágást. Időközben igencsak kitárta karjait a Nap, mivel a hűvös reggeli idő átváltott a vízen enyhe kánikulává. Még mindig a kisebb gumikat erőltettük, mikor egy enyhe koppintást észleltem, de sajnos mire bevágtam volna a tettes el is tűnt.

Hosszú kapástalan óra következett, és már délutáni órákba váltott át a nap, mikor végre ismételten sikerült koppintást kicsikarnunk ám viszont most nem akadók közül, hanem mélyebb vízen a mederben. Sajnos, ez se lett meg… elvitte a gumicsali farkát.

Valami megrágta

A nap hátralevő részében nem sikerült több halat támadásra ingerelnünk, így visszavonulót fújtunk a szálláshelyre, ahol a korábban édesapám által megfőzött körömpörköltből falatoztunk egy jót, és utána, mint a tejjel jóllakott macskák kidőltünk, elaludtunk. :D

Verseny napjára virradt a hideg reggel, ahol mi már kipihenten kissé megfázva vártuk a verseny kezdetét jelző dudaszót. Hihetetlen érzés volt látni a rengeteg csónakot a vízen, körülbelül ha hasonlítanom kéne valamihez a dolgot, akkor ahhoz tudnám, mintha lenne egy óriási kád, és az telis-tele lenne papírcsónakokkal :D

Gyülekező

Elhangzott a várva-várt dudaszó így szépen sorjában elindultak a csapatok az általuk jónak vélt szakaszok felé.  Mi se tettünk másként, az előző edzésnapkor kitapasztalt helyeket próbáltuk volna erőltetni, persze azon részeket, amik még nem voltak foglaltak :D Bíztunk benne, hogy ma több szerencsénk lesz, mint tegnap és sikerül valami kézzel foghatót, és centiben mérhető dolgot fogni :D

Most beindult az a bizonyos csapat munka henger.. így tehát Faterom inkább a light-ultra light gumikat erőltette partszéleken, jómagam pedig a rézsűt, és a medret kezdtem el dobálni hol gumival, hol különböző fémekkel.

Eltelt másfél óra a versenyből mikor végre megérkezett a várva várt kapás, aminek jómagam nagyon megörültem, és Fortuna is úgy akarta, hogy ez a hal ne verje le magát a jigről. Rövid fárasztás után azonban mosolyogva pillantom meg, hogy mit is fogtam… Kárászt! Jót nevettem magamba, és mivel nem számít bele a versenykiírásba vissza is engedtem :D

Mivel ezen a helyen több rávágást nem sikerült produkálni, így másik szakasz után néztünk, ahol bíztunk benne, hogy a sekély már a nap által felmelegedett vízen sikerül fogni egy-kettő sügért, vagy csukát. Elő is kerültek az apró gumihalak, twisterek, és már folytattuk is a ragadozók becserkészését.

Biztató jeleket láttunk a szemünk előtt, mivel kisebb hajtások voltak megfigyelhetők még az általunk meghorgászni tudott területen.  Meg is lett az eredménye az ulre váltásnak, mivel édesapám megfogta a verseny során a versenykiírásba már szerepelő első halat, egy kisebb csukát. Örömtelien, óvatosan helyeztük el a haltartó szákba, és reménykedtünk benne, hogy sikerül megfogni testvéreit vagy akár nagyobb fajtársait. Tíz perc se telt el, és ismételten egy kis krokodilpofájú küzdött a horgon. Kicsit sajnáltuk, hogy ő is ilyen kicsi, de lényeg a lényeg ő is pontot ér! :)

Verseny második felében sikerült megfognom nekem is a bizonyos becsületbeli halamat, egy sügért, aki szerintem teljesen a csónakig követte a kis twisterem, mire rá tudta vetni magát.

Ezután következett egy rövid időszak mikor már túlságosan is sütött a nap, és a kapások száma is lecsökkent teljesen nullára. Végül, a verseny végét jelző dudaszó előtt sikerült még egy kicsit nagyobb (40cm) csukát megfognunk.

Itt már az eredményhirdetésre megyünk

Szerintem nem voltak étvágyuknál teljesen a csukák, akik főleg jellemző halfajok ezen a pályán. Életünk első pergető versenyéhez képest elégedettek voltunk magunkkal, mert sikerült is halat fognunk, és jól is éreztük magunkat.

Biztos vagyok benne, hogy lesz még rá alkalom, és nevezünk a jövőben is erre a nagyszerű versenysorozatra!

Végül jöjjön a rövid eredményhirdetés:

1.    helyezett: Bársony Tibor-Kovács Zoltán
2.    helyezett: Simon Zoltán-Szilágyi Zoltán
3.    helyezett: Csabai István-Stingel József
4.    helyezett: Buckó János-Buckó Botond
5.    helyezett: Pocsai László-Pocsai Krisztián
….
29. helyezett: Takács Szabolcs-ifj. Takács Szabolcs

Eredményhirdetésre várva

Elnézést kérek, hogy nem sikerült fotót készítenem a kifogott halakról, de nem akartam a drága versenyzésre szánt időt fotózással eltölteni.


Kép forrás: http://www.orpb.hu/

Kitartás gyümölcse

Ívás előtti hajsza

Átlagos, szürke hétvégi napra ébredtem, mikor is már süllő tilalmi ideje vészesen közeledett…

Aggódva néztem a napok elébe, mert bele se mertem gondolni, hogy hogyan fogom tudni kibírni a kedvenc halam horgászata nélkül a kimondani is sok ( kb. 61 nap) időt.

Ezért természetes is hogy a süllő mániákus horgász, amilyen én is vagyok az utolsó napokat is a vízparton tölti, reménykedve hogy az ívás előtti evésbe belecsöppen és még tud  egy-kettő jót horgászni.

Ez az imént is emlegetett szürke hétvége is így indult, mikor kaptam a telefont Pocsai Krisztiántól, hogy nem-e lenne kedvem vele kicsit kiszaladni pergetni a közeli csatornára. Természetesen nem kellet győzködnie, azonnal, habozás nélkül igent mondtam az ajánlatra :)

Délelőtt tíz óra fele már ide is ért, persze addigra már teljes harci készültségbe voltam, hogy ne keljen várnia rám, így hamar bepakoltuk a holmit a kocsiba, és már indultunk is a süllőhorgászatra.

Az idő igen viszontagságos volt.. fújt a szél, hol sütött- hol nem a Nap. Kíváncsi voltam mit sikerül kihozni a horgászatból ebben a szeszélyes időjárásban. Ahogy megismertem Krisztiánt ő se az a feladós típus, na meg én se, így jöhetett volna akármilyen befolyásoló tényező ( meteor hullás, jégeső, szőnyegbombázás) mi akkor is pergettünk volna egyet süllőre :D

Összeraktuk pálcáinkat, beállítottuk a fékjeinket, feltettük a csalijainkat és már repülhettek is a vízbe….Ebben a pillanatban hangzott el Krisz szájából a kulcsmondat: - Ja, elfelejtettem mondani, ez egy háziverseny, ahol csak a süllő számít – Na mondom, okés.. fel van adva a lecke - :D

Ezután, a mondat után néma csend lett úrrá a helyszínen, ha hasonlítanom kéne valamihez az adott szituációt, akkor egy igazi sakkjátszmához tudnám, ahol megfontolt lépésekkel próbáltunk időről-időre megfelelő húzásokkal elődrukkolni.

A „sakkjátszma,, első hala nekem adódott meg, mikor is a rézsűről húzott Awaruna névre hallgató gumimat egy kisebb süllő tolta meg, aki rövid ellenállás után legyőzött király módjára mattott kapott.

Kis szépség

Természetesen visszaengedtem éltető elemébe, hogy sokasodjon, és hogy éljen tovább, mint nemesi származású hal :)

Büszkén mutattam ujjammal Krisztiánnak hogy az állás egy-nulla. Lehet ezzel kicsit felbőszítettem őt (Bár kétlem  :D) mert rá tíz percre  neki is meg lett az első jelentkezője, aki rövid fejrázás, és tánc után megadta magát. Természetesen úgy, mint előző fajtársa ő is visszakerült a csatiba.

Az a szép kicsi.. :D

A kapások száma nem csökkent, sőt rövid időn belül sokasodott, ami mostanság nem volt jellemző a délelőtti-déli napszakra. Eddig inkább, ahogy az előző cikkembe is írtam a délutáni órák voltak azok, amik mérvadók voltak egy itteni pergetés során. Krisz, céltudatosan part szélét dobálta, mert már nem kimondottan a mederben tartózkodtak a süllők, mert már lehetett látni a kishalakat is mozogni, így a rájuk vadászó ragadozók se voltak ezzel másképp. Visszatérve az előző mondat elejére, a műcsali repült a part szélére, és már a lehulló ágában az eddiginél irtózatosabb, erősebb rávágást tanúsított a csatornalakó. Valameddig, Krisztián is azt hitte, hogy süllővel van dolga, mivel a tipikus fejrázás megvolt, ám hamar lecsillapodtak a kedélyek mikor az eddigi ezüstös árnyalat helyett egy inkább barnás színkavalkád bukkant elő a mélyből. Csodálkozva nézünk.. ez egy csuka, ráadásul jó csuka.. amire bizony ezen időszakban tilalom volt. A light boton nagyon jól küzdött, a fárasztás lényegesen tovább tartott az eddigieknél.

Itt csak sejtettük, hogy mivel van dolgunk

Itt már rájöttünk..:D

Mosolyogva mondom magamba, hú, még szerencse hogy nem süllő így az állás továbbra is megmarad egy-egynek :D

Úgy látszik ebben a kiszámíthatatlan időben is igen jól esznek a halak, és az eddigi periodikus evésük is kezd elmúlni a jó idő közeledtével. Amíg én magamban a háziverseny jelenlegi állásával voltam megáldva, közben Krisz ismételten egy kisebb fogast fáraszt. Azonnal mutatta, hogy egy-kettő, látszik, hogy ő az ilyen mondhatni átlagos hétvégi háziversenyt is úgy fogja fel, mintha az a legfontosabb mindent eldöntő verseny lenne :D

Teltek a percek, és versenyző barátunk már a sokadik süllőjét fogja, ami azt jelentette számokban hogy az állás nem több mint félórán belül egy-hatra változott. Nem hiába.. a rutin, meg az évek.. :D

 Ezután próbáltam felszívni magam, mint egy szivacs, nem akartam hogy hű de nagy zakó legyen a háziversenyből. Gyorsan le is cseréltem a jigen lévő csalimat egy Mikado, neonzöld színű kis gumihalra. Igazi süllőcsemegének tűnt, legalább is, ha én süllő lennék tuti ráraboltam volna!

Nem is kellet sokat várnom a kapásra, mivel az első dobásra sikerült egy koppintást kicsikarnom, mikor még a jig be se ült. Késve reagáltam a koppintásra, így megúsztam hal nélkül.. –Na, sebaj, majd most!- mondtam magamban. Repült a csali ugyanoda, mint előbb, és szerencsémre, vagy sem ismételten érkezett a lágy koppintás, amelyre most időben tudtam bevágni. Sajnos a tettes ismételten egy csuka volt, ráadásul az aprajából.

Idő közben szétváltunk Krisszel, és mindketten az általunk jónak vélt helyeket kezdtük el vallatni a maradék, hátralévő, horgászásra szánt időben.  Első kapást ki másnak, mint Krisztiánnak sikerült kicsikarnia, és ráadásul most nem egy krokodilpofájú küzdött a horog végén, hanem egy igazán pompás csatorna süllő. A maga testtartásával, gyönyörű színeivel nem véletlen hogy a kedvenc halammá vált. ( De szerintem sokan vannak még így ezzel.)

Gyönyörű hal!

Másik profilból

Már leírni se merem.. :D de a háziversenyen fogott halak aránya ismételten változott, ráadásul egy-hatról, egy-hétre :)

 A horgászatot kb. délután háromig terveztük, így a végére beleadtunk apait-anyait, hogy bebizonyítsuk hogy lehet halat fogni akkor is, ha már más az ilyen szeszélyes esetleg néhány üres dobás után visszavonulót fúj.  Kitartásunknak meglett az eredménye, mivel jómagam fogtam a nap zárásaként egy igazi szépséget, aki már duzzadt az ikrától, ezért óvatosan visszahelyeztem a vízbe.

Remélem a sok kis süllő megéli a holnapot..

 Háziverseny eredménye: Jómagam 3-Krisztián 12

 Végül, zárásnak leírnám, hogy sosincs olyan nap, hogy lehetetlen, mindig kell, hogy legyen a horgászban kitartás, így biztos hogy az eredmény se marad el!