Ősz végi pergetés

Ősz végi ramazuri

Bizony-bizony ősz végét mutat a naptár, még a pihe-puha ágyamba elmélkedve is kiráz a hideg a puszta gondolattól, hogy milyen idő fog odakint fogadni a mai horgászatom során.
Felöltöztem, kiléptem az ajtón, szippantottam egy nagyot a csípős hideg szélből, és elkapott a bizonyos megérzés, sugallat, hogy ma halat fogok fogni! Ezért az előző sorokba említett zord hideg gondolata hamar kitörlődött a memóriámból, és helyére a pergetés gondolatai kerültek. Miközben agyalgattam, ide ért Attila barátom kocsijával, és neki indultunk a „nagy” útnak. Utunk hova máshova vezethetett volna, mint a Berettyóhoz. Tervünk az volt, hogy a nagy fagy beállta előtt a Berettyó kifolyó részen (ami ilyenkor már gyakran be szokott fagyni) pergessünk egyet. Előnyünkre vált a nagy hideg, mivel a nagyon izgága vadkacsa családon kívül senkit se találtunk a parton.
Beosztottuk egymás közt a csalikat, Ati Spinmadekkel kezdett, jómagam pedig mi mással, mint gumikkal. Elsőnek közvetlen a lábunk előtt a zsilipnél vertikálisan táncoltattuk az ivadékimitátorokat. Kicsit átfújt minket a szél, kezdtünk kellőképp átfagyni, mikor a nagy csend után Atilla felszerelésén egy titokzatos alak kezdte el rázni a fejét vadul. Rövid fárasztás után pillantottuk meg a gyönyörű csíkos hátú vitézt, amely a maga eleganciájával egyből „felmelegítette” a napunkat.

Ati csíkos vendége!

 Kicsit pihentetve a helyet mondtam a “sügér mágnes” barátomnak, hogy – Pakoljunk, lessük meg a titokzatos kanyart a csatornánál- Neki se kellet több, összepakolta a felszerelést, és lekocsikáztunk az ígéretes helyre. Kicsit már remegő kellőképp hideg kézzel vettem elő a motyót, mikor észrevettem, hogy egy sporttárs elakadt a szomszédos csatorna partján lévő sárban. Kicsit mosolyogva néztem, hogy egyáltalán hogyan vetemedhetett ilyen gépjárművel erre, az útnak nem nevezhető helyre. Nincs mese, gumicsizma elő, és Attilával szuperhősként rohantunk a segítségért ordító ember után. Maradék erőnket is összeszedve kezdtük el tolni a kocsit, miközben megkaptuk a kellő sárpakolást minden testrészünkre, de megérte! Kikerült a csepp járgány a sár fogságából!
Nagy örömmel töltött el bennünket, hogy segíteni tudtunk egy bajban lévő embere. Ez erőt adott nekünk a további horgászathoz. Repültek a gumik, csillogtak a kanalak, de a hősiességért járó jutalomhalak elmaradtak…  Már a sokadikat dobhattam mikor táncoltatni kezdtem a twiszterem közvetlen a part szélén, (ami korábban szépen adta a süllőket) mikor egy nagyon apró koppintást éreztem. Igaz, hogy a halak kicsit belassultak, ámde az én reflexem még nem, ezért időben be tudtam vágni, viszont a szokásos fejrázások elmaradtak, így kíváncsian vártam milyen halat sikerült becsapnom. – Nini egy ponty!- kiáltok fel. Mondanom se kell nagy volt az öröm. Teszem fel magamban a kérdést: Ez volt a hősiességért járó jutalom hal?:)

Váratlan vendég!

 Lassan kezdett sötétedni így még visszamentünk a pihentetett helyre, a kifolyóhoz. Jómagam most az eddigieknél eltérően a multis felszerelésemmel kezdtem el vallatni a zsilip környékét. Bíztam benne, hogy még az itt tartózkodó ivadékokat csipegetik a csukák. Első körben egy Ottó bácsi féle 11 grammos támolygót raktam fel a kapocs végére. A multis készséget még csak tanulom, de hamar elsajátítottam a dobási technikát,megúsztam néhány macska nélkül Szépen emelgettem a kanalat, mikor a visszahulló vasra odapörkölt egy szebb csuka, akinek nem esett nehezére ezt a nagyobb felületű kanalat szinte torokra venni.

A kis mohó!

 Ezután visszaváltottam az általam nagyon szeretett ul módszerhez, és kisebb twisterrel folytattam a horgászatot. Eközben Ati ismételten fogott egy igazán szép sügért.

Atinak ment a sügér!

 Kezdtünk éhesek is lenni, fáztunk is, így úgy voltunk vele: -Na fogjunk még egy halat utána irány haza!-
Szerintem a közelünkbe tartózkodó csukák ezt biztos meghallották, és úgy voltak vele, hogy – végre megszabadulunk a varázslóktól, akik egy darab vassal, és gumival becsaptak minket- Ezért egyik csukaifjonc mérgesen nekiugrott a vízben billegtetett apró Relax twiszteremre, így ezzel a krokodilpofájúval zártuk a napot.

Ismét jót horgásztunk!

 Mit is mondhatnék.. Jót horgásztunk ma!

Év végi randevú a csatornával

Évzáró horgászat

Nos, eljött az év vége, és ilyenkor szinte hagyomány nálunk, hogy még ha kis időre is, de kijutunk a vízpartra horgászni egy kicsit, hogy az év utolsó napján szippantsunk még egyet esetünkbe a csatorna illatából, ami minden ilyen vizeket szerető horgászt átjár.

Pontban 9:30-kor megérkezett Faterom, amikor jómagam még a reggeli kapucsínómat puszilgattam befele. Gyorsan összeszedtem magam, és már bezsongva indultunk neki az év utolsó napján, az év utolsó horgászatának!

Sokat nem vártunk a mai naptól, fontosabbnak tartottuk azt, hogy jól érezzük magunkat, értékeljük át az idén történt eseményeket, és váltsunk néhány szót a jövő évi horgászatunkról.

 

Fateromtól kaptam ajándékba néhány db kopyto gumihalat, így a mai villámpecát ezeknek a gumiknak a kipróbálására szántam. Kezdetben az általam univerzálisnak vélt fehér színűt fűztem fel a 3,5g-os jigre. Vezetési technikámon kicsit változtatva most nem csak egy-kettő orsótekerésből állt a mozdulatom, hanem mindig egyet beleemeltem a már majdnem visszahulló gumiba. Úgy látszik ma ez a kis plusz kellet a csukáknak mivel hamar szinte ha jól emlékszem a harmadik dobásra egy enyhe, lágy koppintást észleltem a botomon. Rövides fárasztás után már a parton ,,mosolygott” a krokodilpofájú.

Évzáró horgászat első hala

Édesapám közben ugyanezt a típust, csak zöld színben próbálgatta, és hamar bebizonyosodott, hogy ezt is szeretik a csatornák vad urai!

Szebb csatorna csuka

Fogtunk még sok hasonló méretű csukát, sajnos az összesről nem készült kép, mert így is, ahogy említettem csak egy villámpecára szaladtunk ki, ezért szerettük volna a parton töltött időt kiélvezni.

Jómagam is áttértem a zöld színű gumihalra, úgy döntöttünk, hogy mindenki megfogja a maga utolsó halát, azután útnak indulunk hazafele. Utolsó dobásomat a mederbe pontosítottam, és ott bele-bele emelve cincáltam a plasztikot, mikor a visszahulló ágában lévő csalira odavágott az év utolsó napján az utolsó csukám. Nagy örömmel emelten ki a partra, gyors fotó, és már mehetett is vissza lakhelyére a szeretett csatornánkba!

Búcsúhal

Mit is mondhatnék..

Sikerben, és fogásban gazdag Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek!  :)