Ul pergetés csatornán

Hétvégi örömpeca

Eljött ismételten a hétvége, amikor az ember megszabadulva a hétköznapi rohanásból pihenni kíván egyet otthon, vagy a szabadban. Jómagam, és barátom az utóbbi mellett döntöttünk, és kiszaladtunk pergetni a Berettyóra.

Az eddig jól megszokott kifolyó rész helyett, egy másik pálya után néztünk. A választásunk egy kis község alatt lévő hidra esett.Kezdésnek a mederben próbálkoztunk, illetve közvetlen a nádszéléhez pontosítottuk a dobásunkat, ugyanis itt sejtettük a süllőket, csukákat.  Jómagam éppen a törésen húztam a joint fahalacskám, amikor hirtelen igen erős, vehemens kapást észleltem. Nem tétováztam, bevágtam! Folyással szembe igen jól védekezett és egy jó darabig nem fedte fel kilétét a makacs ragadozó, ám végül megadta magát, én pedig mosolyogva pillantottam meg a nap első süllőjét.

Kicsit éhes volt

Tovább folytattam a víz vallatását, amikor elkezdett csörögni a telefonom, Pocsai Pisti hívott, hogy megérkezett  a csatornára, amiről rengeteget áradoztam neki, így mi is lassan elkezdtük szedni a sátorfánkat, hogy csatlakozzunk barátunkhoz.’’Nem bírtam magammal,, ezért még dobtam egy utolsót, mondtam magamban: -Hátha!- A dobás olyan jól sikerült, hogy egyet kellet tekertem az orsó hajtókarán, és  azonnal egy erős, éles rávágást éreztem a botomon.Tudtam, hogy most nem süllővel lesz dolgom! Igazam is lett, rövid fárasztás után egy egészséges szép csukát tarthattam a kezemben.

Berettyó ajándéka

Visszaengedtem éltető elemébe, és tényleg szinte már sietve pakoltuk be a motyót a kocsiba,  nem  akartuk megváratni a csatorna pecás vendégünket.Hamar odaértünk a csatorna partjára, ahol már Pisti mellett Édesapám is várt minket. Rövid köszönés után összeállt a csipet csapat, és megújult erővel, új helyszínen folytattuk a cserkelő horgászatot. Mindannyian apró 1-2” nagyságú plasztik csalikkal próbáltuk becsapni a kisvízfelület ragadozóit. Először fateromnak sikerült kapásra ingerelnie twisterrel egy apró fogast, mely biztató jel volt arra, hogy esznek a halak! 

Igazi csatorna süllő!

Ezután jómagamnak volt egy apró koppintása, melyre sajnos túl későn reagáltam, így a plasztikon lévő fognyommal kellet beérnem.  Ismételten mélybe vetettem a műcsalim, amit pont a mederbe húztam, mikor  lágy kapást kezdtem érezni, de ezt már nem hibáztam el! Meglett az első szép csatorna-süllőm.

Szeretik az apró twistert

Cserkelő horgászatot félretéve mondtam Pistinek, hogy a csatorna kanyarulatához gyalogoljunk fel, és itt próbáljuk meg folytatni a ragadozók becsapását. Tudtam, hogy itt mélyen benyúló kövezés található, és talán ezen rész megdobálásával még nagyobb esélyünk lesz a halfogásra.  Igazam is lett! Nem kellet sokat dobálni az első halért, mivel Pisti körülbelül a második dobásra fogott egy süllőt.

Egészséges szép csatorna süllő!

Nagy öröm lakozott bennem, mivel az elképzelésem bevált.  Halfogásban a sort jómagam követtem, amikor is a parttal párhuzamosan dobáltam, és a sekélyebb vízben táncoltattam a gumit, és ennek a vibrációnak a fogas nem tudott ellenállni, így szinte dühösen vetette magát  az áldozatára, ami esetünkben a twister volt. Természetesen ő is, mint összes fajtársa , amikor visszanyerte erejét visszaengedtem, hogy sokasodjon, így esélyt adva a csatornának, arra hogy megtartsa a szinte érintetlen, régi arculatát!

Nem véletlen imádom a csatornákat...

Összegezve a napot, szerintem nagyon jó horgászatban volt részünk, nem is akármilyen helyen, melynek megóvása közös érdek, és csak bízni tudok benne, hogy ez a szemlélet  egyre jobban elfog terjedni a horgászok, túrázók körében!